Az előző bejegyzésben a házról írtam, a szobákról, a látványról, most jöjjenek az emberek, a benyomások, szóval a lényeg...
Nála jártunkkor volt a legkisebb lányának a negyedik szülinapja, este kilenckor jöttünk el tőle és akkor kezdte el a torta sütését. A kívánság - mármint a cseppcsajnak - egy Kis Hableány torta...elmagyarázta, hogy egy hableány barbi fog kibújni a vízből a sziklára, amit ő süt majd. A bulira kb. 10 gyereket várnak az oviból, és persze ott lesz a család is.
Négy gyermekük van, két fiú és két lány. A legnagyobbal nem találkoztam, ő 16 éves fiú, gondolom az apjával volt, mikor ott jártunk. A következő 12 éves kislány, nagyon szép, de még nadrágban van mikror ott jártunk, ami azt jelenti, hogy még nem érett nővé. Mikor egy kislányból nő lesz, a szokásuk szerint a nadrágot le kell cserélni szoknyára, illetlenség ha egy nőn nadrág van, a női mivoltán esik csorba. A kisfiú a következő a sorban, nem is tudom olyan 8-10 éves forma, aranyos kiskölyök, bár kicsit "düfő", ha értitek mire gondolok.
Kirsi, mint megtudom 34 éves és most diplomázott le, mint szociális munkás. Egy iskola felső tagozatában foglalkozik a gyerekekkel, mint mondta Isteni sugallatra. Nagyon vallásosak, Pünkösdi királyság, vagy mi, nem értek hozzá. Mindenesetre a legtöbbször oda lyukadtunk ki, hogy amit tesz vagy tett azt Isten akarta, mondta...stb...
Nincs érettségie, az alap iskola után nem tanult tovább, mint a cigányok itt is, nem igazán tartják fontosnak a tanulást, legalább is nem mindenki. Ő a kivétel, hatalmas szorgalommal, kitartással, elszántsággal vetette bele magát a tanulásba, illetve abba, hogy ő legyen a híd a roma gyerekek és a finn oktatási rendszer között. Mint mondta a cigányok természetes kapcsolatot nagyon nehezen alakítanak ki a többségi társadalom tagjaival, így szükséges egy hídépítő, aki megtalálja a megfelelő hangot mindkét féllel. A szakdolgozata is erről szól, az iskolázottság a belépő a munka világába, a címe. Nagyon okos gondolat...
Amikor ő járta az alapiskolát senki nem értette, hogy őt támogatni kell, úgyhogy átment kegyelem osztályzatokkal, az egésznek az volt az értelme, hogy járd csak ki az iskolát. Már három gyereke volt, pontosabban a harmadik gyereke született, amikor úgy érezte az Isten is beszélt hozzá, hogy ő majd gyerekek között dolgozzon. Amikor először megjelent egy hirdetés, hogy képeznek iskolai segítőket, akkor bement a munkaügyi hivatalba, és azt mondta, hogy dolgozni szeretnék, furcsán néztek rá. Annyira biztos volt a dolgában, hogy őt Isten támogatja ebben a dologban, hogy beadta a jelentkezését. Megkérdezte a biztonság kedvéért, hogy hányan pályáznak és hányat fognak választani: százan pályáztak és 14-et választottak belőle. Azt mondta erre: "hogy aha, akkor rajtam kívül még 13-at". Ugyanaz az ember jelentette be neki, hogy tényleg beválasztották, akinél először járt, és furcsán nézte. Mondta neki akkor, hogy az isten szólt neki, hogy biztos be fog kerülni, és mikor érdeklődött, akkor ugyanaz az ember mondta neki, hogy jól van, az istened nem csapott be, mert tényleg bekerültél.
9 évig csinált, önszántából segítő munkát, gyerekvédő munkát, fizetés nélkül. Aztán beadta nagy bátran a papírját a fősikolára. De ő nem járt gimnáziumba, és az osztályzatai az alapiskolában sem voltak valami jók, viszont annyira biztos volt abban, hogy neki ezt kell csinálnia. Volt egy látomása, hogy a városban holt gyerekek voltak, rettenetes látvány volt nézni, de amikor jött oda valaki és elkezdett foglalkozni velük, mindegyik föltámadt, neki ez azt jelentette, hogy ezek a gyerekek belül halottak és ezekkel foglalkozni kell. Jelentkezett a főiskolára, visszaszóltak neki, hogy nem került be, érdeklődött, hogy miért nem, kiderült hiányzott egy papír, de tisztázódott a dolog és behívták elbeszélgetésre. Most hogy végigcsinálta, a diplomán ott kellene lenni (itt úgy van), hogy mik voltak az előzetes iskolák, a gimnázium helyén neki az szerepel, hogy különleges eset, nem vesszük figyelembe.
Finnországban nem él sok roma. Kb 10000 a számuk, bár 3-4 ezer fő Svédország és Finnország között ingázik. Természetesen kisebbségként kezeli az ország őket, hogy saját kultúrájukat, nyelvüket megfelelő módon ápolni tudják sok segítséget biztosít az állam. A Szociális Minisztériumban van egy romaügyi főosztály, ennek a vezetője irányítja a négy régióra osztott ország négy vezetőjét, akik a civil szervezetek közreműködésével segítik az országban élő cigány közösséget. Mégpedig úgy, hogy programokat szerveznek, foglalkozásokat tartanak nekik, álláshoz segítik őket stb...
Nos ezt a morált átvehetnénk tőlük. Véleményem szerint teljesen felesleges ennyi önkormányzat, kisebbségi képviselő, nem értem miért szükséges minden városba, községbe egy-egy, mikor munkájukat el tudná látni bármelyik civil szervezet, nem állami finanszírozással.
Folyt. köv.
