Tegnap alkalmam nyílt az első interjúalanyommal találkozni...szóval a szakdolgozatomhoz interjúkat kell készítenem, ami alapján (illetve a megfigyeléseim alapján) össze fogom tudni hasonlítani a magyarországi cigányokat a finnországi cigányokkal.
A "tolmácsom" ismeretsége révén jutottam el először a személyéhez, majd megkerestem a szociális minisztérium egyik osztályvezetőjét (talán az) és ő is felhívta, hogy találkozzon velem...de azt hiszem nagyon szívesen tette.
A házuk a város másik végén, sokkal jobb környéken van, mint ahol mi lakunk. Mi ugyanis ha miskolci viszonylatban gondolkozok kb. a vasgyárban lakhatunk, (na jó itt azért nem olyanok a körülmények), ők pedig a Berekalján. Azt hiszem, érzékelhető a különbség.
Kívülről nem tudtam megfigyelni, mert egész későn értünk hozzá, de talán tipikus finn házikó, alig látszik nagyobbnak egy kétszobás házacskánál, belépve pedig látod, hogy hatalmas. Az udvar havas, csak két "törpe" lámpa (nem tudom hogy hívják azokat a lámpákat amiket a törpék vittek a bányában), egy szépen faragott pad és szék áll a falhoz tolva, a garázs előtt egy Volvo (nem túl új, de nem is régi), ja és egy rozoga Transporter, ami nem is biztos, hogy hozzájuk tartozik. Itt nincsenek kerítések...
A csengő nem működött, ígyhát beléptünk a sötét előszobába. Picike, két ember alig fér el benne, csak a rengeteg kabát. Nem szokták az ajtókat zárni, tudtam meg a fordítómtól, valahogy náluk nem szokás, és ő hiába itt él húsz éve, még most sem tudott ehhez hozzászokni. Tehát beléptünk. A ház körbejárható, középen egy lépcsősor vezet az emeletre, a szobák nem túl nagyok, de annál díszesebbek és mivel nem vezetett körbe a ház nője, csak lopva kukkantottam be a szobákba. A bejárattal szembeni szobában, a Tv előtt három gyerek ücsörgött, s mikor beléptünk, a kicsi kíváncsiskodva somfordált anyja oldalához. Bemutatkoztunk egymásnak, ekkor figyeltem meg először. Arca kissé kerekded, mondhatnám pufinak is, a szeme, mint a rókának, de mégsem negatívan hatott rám, inkább kedves arcúnak mondanám. A haja nagyon hosszú, egyenesszálú, talán gesztenyebarna, a füleiben arany függők. Nincs kifestve, talán a szeme lehetett reggel kihúzva, de mostanra az is lekopott. A szemöldöke kozmetikus által szépen ívelt. Összességében szépnek mondanám. A ruhája, az óriási. Felül fehér csipkével díszített, gyöngyökkel kirakott tüdőszínű blúz, rajta egy fekete kendő, nem mintha hideg lenne a házban. Alul fekete bársonyszoknya, kiugró derékrésszel, díszes aljal, rögtön azt próbáltam megsaccolni hány kiló is lehet, de nem kérdeztem meg. Túl udvariatlan lenne. Leglább 5-6 alsószoknya lehet alatta...
Mivel Andi, a tolmács, a szokásos udvariassági köröket futotta, nekem volt időm körbenézni. A konyhába vezető folyosó egyik oldalán egy antik tükrös szekrény, szemben a falon egy Jézus kép, arany keretben. Mellette a falon, mint később megtudtam, egy reumás hölgy által készített goblein féle, benne egy felirattal, ami így szól Isten őrzi otthonunkat. A konyhában a modern bútor, elektromos eszközök és a kolóniál étkezőasztal diszharmóniája ért minket, bár meglepő módon mégsem éreztem ízléstelennek. A konyhából egy újabb szoba nyílik, bent barna bőr ülőgarnitúra, középen egy faragott dohányzóasztal, illetve mintha kandalló lenne a falon, de mivel sötét van, nem vagyok biztos benne. A "kandalló" tetején három lószobor, ami szintén fából lehet és értékesnek látszik. A csillár cseppfüggőkből áll. A barna és az arany dominál mindenhol. Összességében nagyon díszes, már-már giccsesnek mondható a ház, mégis, valahogy otthonos, nincs múzeumi érzése az embernek.
Folyt.köv.
